GYERMEKKÉP

A gyermek egyedi, megismételhetetlen, mással nem helyettesíthető individuum és szociális lény, melynek fejlődését a belső érés sajátos törvényszerűségei, genetikai adottságok, valamint a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. A gyermek ugyanakkor fejlődő személyiség, akinek életkoronként, életkori szakaszonként és egyenként változó testi, lelki szükségletei vannak, melyek kielégítésében, a személyiség formálásban az őt körülvevő környezetnek meghatározó szerepe van.

A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. A bölcsőde a családi nevelés mellett vesz részt a gyermekek gondozásában nevelésében. A bölcsődei nevelésünk középpontjában a kisgyermek és közvetett módon a kisgyermeket nevelő családok állnak. Az ellátásunk a családra, mint komplex rendszerre tekint, melynek értelmében nem csak a kisgyermek nevelését gondozását, hanem az egész család támogatását célozzuk meg. Fontosnak tartjuk, hogy boldog gyermekeket neveljünk, akik tudnak vidáman játszani, felszabadultan örülni, tevékenykedni, hatalmas mozgásigényüket kielégíteni.

Az óvodáskorú gyermek érzelmi állapotát nagymértékben az a családi atmoszféra határozza meg, amelyben él. Érzelmi alapigényeinek kielégítése a biztonságérzet, védettségérzet a feltétele annak, hogy a kisgyermek érdeklődést tanúsítson a környezete iránt, kezdeményezzen és más emberekhez is kötődni tudjon. Az óvodai nevelés csak szeretetteljes, meleg légkörben lehetséges. Az óvónő szerető, védő, óvó gondoskodása, a mosolygó, biztató tekintet, a körülvevő védettség adja meg a gyermek számára az érzelmi biztonságot, mely kiegyensúlyozott fejlődésének feltétele. A GYERMEK SZOCIÁLIS LÉNY, a családi nevelés mellett az óvodának van kiemelkedő szerepe a szocializáció során: előnye a családdal szemben – hogy tudatosan alakítja, építi, kombinálja a szükséges nevelő hatásokat, következésképpen pedagógiailag determinált szocializációs előteret hozhat létre. A gyermek tevékenykedő lény. Sokszínű tevékenységben alkalmazkodjanak egymáshoz, a közösségben kialakul az önérvényesítés és alkalmazkodás helyes iránya. A XXI. század folyton változó, alakuló valósága felveti azt a ma már közhelynek számító igényt, hogy a benne élő személyiség képes legyen áttekinteni, alakítani, változtatni környezetét, és a problémákra megfelelően reagáljon.

A kreativitás az a képesség, ami még új utak keresésére, új válaszok megtalálására ad lehetőséget. Olyan gyermekeket szeretnénk felnevelni, akik gyönyörűséget találnak mindenben – legyen az kagyló, toboz, vagy virág, mese vagy dallam. Saját frissen szerezett tapasztalataik, ismereteik okozzanak nekik örömet. Ha kiélheti magát a változatos alkotótevékenységben, problémalátó és problémamegoldó képessége fejlődik, alkalmassá válik a majdani iskolai életre is.

„Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.”

(Szabó Magda)